hahá illetve jehejj! itt van hát az album, amit körülbelül egy éve hajszolok, felbuzdulva az előző kettő (A Flock Of Bleeps - 2003, The Last Days Of Gravity - 2007) sikerén. vannak olyan olyan zenék, amikből egyszerűen nincs kettő (ezek posztolása blogcél!). lehet ez pölö az ötlet vagy a zenei tudás miatt. a Younger Brothernél mindkettő befigyel, plusz olyan stíluskombót hallunk, amit szerintem nagyon sokáig nem fog tudni lekövetni senki: (vagy ha igen csak rajta, ilyenből bármennyit) pszichodelik (sokszor már-már goa) és posztrock/pop keverékét. elsőre ez lehet, hogy úgy hangzik, mint kovászosuborka nutellával, de hallgatva olyat üt, hogy nagyon gyorsan megbánjuk, mé'isnem voltunk Ozorán a nyáron (a YB ugyanis volt...). az előző lemezeken a poptól indult az utazás, az utolsó számokra psynél találtuk magunkat (vö. 2007es/utolsó szám címe). erre, ennél meg majd kíváncsi leszek.

emberünk egyébként nem csak a Younger Bro, hanem számos (nagyon számos!) formációknak is tagja. ezek közül nem egy már legendává vált (mint ugye a Sphongle vagy a Hallucinogen). namaste, Simon Posford!

Tracklist:
01 Crystalline
02 Shine
03 Pound a rhythm
04 Safety in numbers
05 Night lead me astray
06 Train
07 Spinning into place
08 System 700
09 Tetris

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatnezopont.blog.hu/api/trackback/id/tr292730289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lebanon 2011.04.17. 23:47:36

Egyébként nekem tetszik, pedig hatalmas a vágás a múltkori lemezhez képest, ribbongbranchen mentek tovább, konkrétan kiszélesítették egy lemezre. Ami nekünk jó, de szűz fülnek szerintem "kevés",rockhoz hasonlítja. Az előzőeken nem volt egzakt műfaj, most legalább van. Ezredes. :)

zen_dubhist 2011.04.18. 07:08:41

@lebanon: arra, hogy a 'branch-vanalon mentek tovább, jó bizonyíték a Night lead me astray (ami ráadásul az album egyik legjobb nótája). nekem nagyon hiányzik belőle a psy. vígasztal az, hogy az új Ott album a Posford-tól nagyobb pofáraesés.