front, eső, zivatar, szél - írja az időkép mára, ám bekaphatja az időjárás, mert jól betámadjuk jamaikai trópusi nappal. a sziget klasszikus műfajaiból kettőt biztosan ismerünk, az pedig a ska és a reagge. amit a The Jolly Boys játszik az meg a mento, ez hangzásilag a new orleansi blues mocsárgőzéből, a reagge lüktetéséből és a calypso végtelenül egyszerű bendzsójátékából álló, alapvetően akusztikus egyveleg. a szöveg sokszor meglehetősen kétértelmű, abszolút natúr, sőt, már-már mosolyogtatóan debil (idézzük fel például Barrington Levy mester Under my sensi-jét! - na annál sokkal komplexebb mondanivalóra nem kell gondolni). egyszóval zeneileg nem egy atomfizika, de a kisugárzása messze-messze különlegessé teszi, mindjárt fülbe mászik. még egy ok, amiért érdemes Jamaikába látogatni.

tracklist:

01 Mother and wife
02 Love in the cemetery
03 River come down
04 Ten dollars to two
05 Banana
06 Big bamboo
07 Ben wood dick
08 Touch me tomato
09 Shaving cream
10 Watermelon
11 Back to back
12 Nightfall

 

persze nem ez az egyetlen albumuk. például tavaly is készítettek egyet Great Expectation címmel, kissé már öregen (ahogy a vokálból tippelem, hogy fogatlanul). nemtudom, honnan jött az ötlet, hogy gyakorlatilag a teljes Trainspotting soundtracket feljátsszák mento stílusban, de biztos, hogy utánozhatatlan lemez lett, a négyes postán kishíján felröhögtem meghallva az alábbi nótát.

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatnezopont.blog.hu/api/trackback/id/tr543082282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.