300 négyzetkilóméternyi enyhén sós víz. jégpáncél alatt vagy zöld náddal kerítve, a Balfi dombról vagy az illmitzi standról figyelve is lélegzetelállító. viszonyunk kantárosgyatyás korom nagyon jó, nagyjából az eszem  tudása óta látogatom. mostanában sajnos ritka, mikor  motorcsónakon szelhetem a vizet a nádfalak között a csatornákban vagy "a Síkon".

tavaly ősz végén mégis besikeült egy ilyen trip. ritka itt novemberben a kristálytiszta, szikrázó idő, a szélcsend a nyílt vizen meg pláne - ha  déli, ha északi, szinte állandóan fúj. most harmóniában találtunk a tavat.

korábban akadt a kezem közé a Vibrasphere - Tierra Azul (Archipelago, 2006) szerzeménye. mikor végigfutottam terepnap fotóin, ez a nóta kezdett szólni el a fülemben. gondoltam, megnézem, mire mennek ezek ketten együtt (lásd a béágyazott videót alant).

a számcím jelentése egyébként nem más, mint Kék Föld. na, a tavon nekem ugyanilyen érzésem volt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.