amikor megnéztem, még csak sejtettem, hogy valamelyik nagy klasszikushoz van köze. több dolog is erre utalt. a szöveg eléggé veretes volta (ha jól sejtem Vajda Endre fordítása) és a film terjedelme (2:45) is. sajna, már én sem annak a generációnak vagyok a tagja, aki rendszeresen jár jó színházba. olyanba pláne (nem is tudom, hol akadna ilyen), ahol rendszeresen adnak klasszikusokat (és nem Dankó Pista darabokat), de ezt a filmet élvezet volt végignézni. 

Az alapvetés az természetesen Shakespeare bátyó Titus Andronicusa. valamikor 1588 és 1593 között írta ezt a jó kis oldschool királydrámát. ennek megfelelően van is benne minden tragédiához szükséges kellék: vér, árulás, megbecstelenítés, rossz király, orvgyilkosság, stb. a hősök - annak rendje, módja szerint - elbuknak. persze az antihősök helyében se lennénk.

eddig az alapok. lássuk, mit került hozzá pluszban. a darab eredeti helyszíne Róma, a gótok legyőzésének idején. nos, a filmben is Róma a helyszín, csak a hagyományos környezettel érdekesen vannak vegyítve egyéb elemek: Saturnius udvarának már-már indust díszletei nemkissé a David Lynch-féle Dűne film Harkonnen-udvarára emlékeztetnek, Laviniát pedig olyan kietlen, fás-mocsaras találja meg végül a tribunus, amilyet kb. Salvador Dali álmodna másnaposan (lásd még: Faun Labirintusa bizonyos elemei). a főszereplő egyébiránt Anthony Hopkins, valósággal neki írták a filmet - mint minden olyat, ahol megzakkant (esetünkben épp megzakkanó) zseni bőrébe kell bújni.

letöltés=borító

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.