a kellemes vízparti pusztulgatások elengedhetetlen kelléke az olvasnivaló. nekem többek között egy Moldova kötet is a kezembe akadt (Törvény szolgája és egyéb történetek, Magvető 1980), abban pedig - akárcsak a GySEV - egy "helyi érdekű" történetre akadtam. hogy igaz-e a sztori, az természetesen Moldova mester titka marad, de kutatóintézet van (igaz, nem Fertőszentmiklóson, hivatalosan ez a Fertődi Bogyósgyümölcs Kutatóintézet) és a fertőszentmiklósi (jobbanmondva: 'szemmiklósi) állomásról is megy vonat Neusiedl am See-be (jobbanmondva: Nezsiderbe).

 A két Feri

 Mészáros Feri bácsi szerette halmozni a ba jokat: hatvan évig szolgált a Győr-Sopron-­Ebenfurti Vasútnál és vagy ötven évig volt kisebbségi magyar. Jártak olyan évek, hogy egy-egy puhább vagy meszesebb ge­rinc az egyikbe is belerokkant volna, de az öreg Feri szigorú egyenes derékkal cipelte a maga két keresztjét. Hitler idejében sokra vihette volna, ha lemond a magyarságáról, de ő inkább kért egy lapátot és beállt egy szenesvagonba, csak a háború után tért vissza a főnöki irodába.

Egy fia volt, az ifjabb Feri, ót is vasutas­nak nevelte és ha lehet magyarnak, haza­küldte gyakornoknak a GYSEV egyik magyar állomására, Fertőszentmiklósra. 1948-ban, mikor a határon lerakták az új aknazárat, a fiú szerencsésen itt is ragadt.

Az ifjabb Feri azért valamivel jobban élt, mint egy átlagos forgalmista, a GYSEV szerelvényei a legnehezebb időkben is jár­tak át a határon, az öreg Mészárosné min­dig küldött valamit a mozdonyvezetővel, amit ideát nem lehetett kapni: húst, kon­zervet, citromot. Ez a citrom aztán orszá­gos hírnévre is vergődött.

Az ötvenes évek elején itt, Fertőszent­miklóson működött egy mezőgazdasági kutató intézet, ahol reggeltől estig alakít­gatták át a természetet, kísérleteztek példá­ul egy olyan növénnyel, mely felül paradi­csom, alul krumpli. Ha ez beválik, egyszer­re két termést lehetett volna betakarítani, arról nem is szólva, hogy az új növény ideális alapanyag lett volna paradicsomos krumplihoz. De a fő profil mégsem ez volt, hanem a citrom, az állam úgy akarta, hogy itt, a Fertő mellett citromot termeljenek, és ki gátolhatja meg ezt a szándékot? Senki és semmi, legföljebb a hó, a köd, a szél, a fagy meg az emberek, akik nem értettek hozzá.

Eljött a citromszüret, de egy gyümölcs se termett a citromfákon, pedig Pestről maga Rákosi elvtárs telefonált le, kért né­hány szép darabot a termésből, de minél hamarabb. Honnan vegyenek? 1950 körül Hegyeshalomtól egész Vlagyivosztokig nem akadt egy kiló citrom. Az Intézet igaz­gatója végül kapcsolt, és kiment az állo­másra az ifjabb Ferihez.

- Te Feri, küldött anyád citromot?
- Küldött.
- Akkor adjál vagy négyet, mert Rákosi elvtárs igen kurrentálja tőlünk.
Az ifjabb Feri a szívére tette a kezét:
- Úgy éljek, igazgató elvtárs, hogy ne­kem magamnak is csak négy citromom van, abból kettőt szívesen nekiadok Rákosi elvtársnak, de többről szó sem lehet, a teát citrom nélkül nem veszi be a gyomrom.

Aztán 1956-ban valaki egypár napra nyitva felejtette a határt, az ifjabb Feri be­állt a sínek közé és addig lépkedett a talpfá­kon, amíg németül köszöntek rá. Ő is né­metül fogadta, aztán többé megszólaIni se volt hajlandó magyarul, a nevét is megvál­toztatta Franz Joseph Menscharosra, osztrák hivatalt vállalt, korteskedett a Nép­pártnak. Az öregebb Feri csak nézte, mi fo­lyik itt, de nem szólt, mégiscsak az egyet­len fia, lakást vett neki, pénzt adott kölcsön.

Néhány évvel ezelőtt, mikor az öregebb Feri nyolcvanadik születésnapját ülte, nagy ünnepséget rendeztek a tiszteletére Kis­martonban, vagyis hogy Eisenstadtban. A vacsorára lejött egy miniszter is Bécsből, a pohárköszöntő után a magas vendég a két Feri közé telepedett le.

- Azt tudjuk, hogy Herr Mészáros ma­gyarnak vallja magát, de mi a meggyőző­dése Mészáros juniornak?

Mészáros, azaz Menscharos habozás nél­kül rávágta:

- Én itt Burgenlandban születtem, oszt­rák földön, természetesen osztráknak ér­zem magam.

Az öregebb Feri erre nem szólt, csak né­zett egy nagyot. Vacsora után együtt men­tek haza, sokáig hallgattak, de aztán az öreg a fia felé fordult:

- Te Feri, volna nekem egy kérdésem hozzád, ide hallgass. Tegyük fel, hogy egy vemhes tehenet hajtunk az országúton, közben kitör a vihar, fedett helyre kell ke­rülnünk a tehénnel. De a közelben nincs más, csak egy lóistálló. Érted: lóistálló?!

- Értem: lóistálló.

- Namármost: ez a tehén ott bent a lóistállóban megellik. Teszerinted mit szül: borjút vagy csikót?

- Borjút! De hát ezt mindenki tudja.

Az öregebb Feri sötéten ránézett:

- Te sem tudtad, mikor a miniszter meg­kérdezett. És holnap add meg a pénzemet az utolsó fillérig, mert a bírósággal hajta­tom be rajtad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.