A jól bevált napirend / Miskolc-blues 5.



Ha Csengős néni infernális, leginkább egy rozsdásodó, muzeális értékű gőzeke beüzemeléséhez fogható indulását a szürke hétköznapok hajnalán valaki véletlenül sikeresen átaludta, már csak abban bizakodhatott: Skriba Barnáné Motoros Mária talán délutános. Mert ha nem, hogyha tehát délelőttös volt, történetesen, akkor amit négy órakor a vámon megnyert, fél ötkor a vámon elveszített, hiszen erre volt kénytelen ébredni a hang már említett, speciális frekvenciájának hála, az összes jobb sorsra érdemes lakó: kelj fel, paraszt, indíts borért, lejárt a döglés! Szolgálat van, húzzam farokra, aki kitalálta a vonatot! Kettőkor megjövök, négy liter itt legyen! Tóth bácsit megkínálod, más tróger nemiszik, magad súrol-szpucolsz, rendet rakol, ha rájársz, töködet leveszem! Ha nem mozdult első szóra, ráöntötte azt a lavór vizet, amiben a mérhetetlen testét beszéd közben lecsutakolta.

Jóska hatkor ült ki az újságot várni, Tóth bácsi Barnát leste, hogy kibéküljenek. Hétkor jött a borral, Marika már elment, gyorsan megittak két litert. Skriba lassan eszmélt, erős volt a kezdés, de most végre megpihenhetett – tisztult az italtól, gondterhelten kezdte összerakosgatni a tegnap esti cserepeket. Csak szemét vagy te, Tóth, jött rá végül körülbelül nyolckor, más asszonyát elveszed. Mit tegyek, ha engem szeret, tárta szét karját barátja ártatlanul, éjfélkor is megfőzi a sztrapacskát nekem. A betervezett békülés ezen a ponton általában halasztást szenvedett: tízre, a bor egy cseppig elfogyott, az egyik csavargó volt, a másik meg pancser suszterinas, mások kaptafája, nem is cipész, cipőpucoló. Egy rövid jelenetre ilyenkor a legcsendesebb hétköznapokon is nyílt esély, játsszuk le, mocsadék, mondta Barna felvéve a vívóállást, ez volt a hívószó, kotort a fenti nép az ablakokba, a leni meg az udvarra kifelé. Tizenegyre, amikor a Déli Hírlap megjött, már megvoltak, s amikor a végzet egy meggyötört és elcsigázott, de legfőképp teljesen kiszáradt kalauznő képében megjelent, békésen szundítottak a konyha kövén a romokon. Célszerű volt résen lenni, hagyni az ebédet kihűlni ilyenkor: a napi program legjobb része következett. A Szentasszony egyik kezével fél fülét befogva, másikkal kereszteket hányva menekült; ez itta meg mindet, Marikám, fedte fel Tóth a valót, én akartam hagyni, de mire eddig eljutott, már ő is jobbnak látta, ha inkább megszalad.

Jóska eközben a sportnál járt még mindig, s a többiekhez képest erősen berúgott. Nem adta föl mégsem, bár a betű futott: hősi erőfeszítéssel próbálta kisilabizálni a Diósgyőrről szóló híreket. Kizárólag azok érdekelték, meg a bűnügyek, de azok annyira, hogy a legnagyobb ribillió közepén se nézett volna föl. Naprakésznek kellett lenni mindig, hisz az udvarban csakis e két témakörről azokból is főként a csapatról folyt a szó. Szerdáig az előző fordulóról, onnantól meg hogy vasárnap mi lesz. A stadionba ugyan ittasságából kifolyólag hosszú évek óta nem jutott ki senki, szakértelmét Jóska, Skriba, Csengős és Tóth, valamint Babu Béla egy emberként, váltig hangsúlyozta. Információkat a Déli Hírlapon túl a népkerti katonacsapat, a jónevű és félelmetes Papp József SE mérkőzésén szedték föl a mindenütt ott lévő bennfenntesek beszélgetéseiből – az avasi borospincék mellett ez volt az egyetlen hely, amit jó átlagban sikeresen látogattak, mert bár nagy ritkán máshova is elindultak, oda soha nem jutottak el. Jól berúgta Tatár a szemétnek, igaz-e Tóth bácsi, be Bélukám, de Salamon nem kezezett, rosszul látta az a bérenc, ötezer volt a prémium Fükőtől tudja, aki mondta, ne beszélj, Józsikám, abból egy hétig megvolna a borunk, meg, Barna, főleg ha Marikád nemzetközin volna, rettentő, na, isten-isten, ami belefér, így csevegtek két affér között nagy megértésben, míg a következő botrány köztük ki nem tört.

Négy óra tájban végzett Jóska az újsággal, nagy dünnyögésekkel kommentálva a híreket. Amikor azt olvasta, a példának okáért, hogy a népkerti szatírt piros mackóban, Riga típusú motorkerékpáron látta menekülni teljes gázzal a szemtanú, maga elé nézett, s igy nyilatkozott: vigyázz, Jani, megfog a rendőrség. Egy borzalmas avasi gyilkossági ügynél a közölt személyleírás alapján csak ennyit szólt: Pék Feri volt, ismerem. Egy fél év múlva csak mosolygott - de se nem büszkén, se nem boldogan, inkább csak úgy, mint aki mosolyog -, amikor a letartóztatásáról értesült a feszített nyomozás eredményeként. Híres lettél, Babu Béla, fűzte máskor a temetői fosztogatásokról szóló hírhez, amikor a nevezett épp sirásóként dolgozott, benne vagy a mai lapban, kisfiam.  Ibolya, a felesége pontban ötkor jött a borral – itt az ebéd, állat, igyál, csapta le a marmonkannát közvetlenül a sámlihoz. Szép panellakásuk volt, de Jóska első este beleszart az ágyneműbe, így az összkomfortot nem élvezhette soká. Mossa ki a Hosszúmargit, a testvéred, az a drága, e szavak kíséretében repült ki az ajtón, ahogy körülbelül százszor elmesélte, s hozta az ölében az összecsinált cuccot a fél városon át. Nem lett szomorú e fordulattól mégsem, nem volt a helyzettel elégedetlen egyáltalán. Jobb ez így, fő a nyugalom: a Déli Hírlap minden áldott nap friss volt, s a nyugdíj fejében tizenhét nullakor, ha esett, ha fújt, megjött a bora is. Föl se kellett, az asszonynak hála, állnia, Hosszú meg mehetett Csengős nénihez a pálinkáért maga, padig délben is, mikor még ő viszonylag jól látott, igen nehéz volt két lábon egyenes irányban haladnia.

Visszatért persze közben már régóta rohanvást Barna is a pótolt szállítmánnyal, volt két óra csönd, amíg berúgtak, Csengősék csendben készülődtek, aztán, mert este lett, jött az esti műsor, eltelt a nap.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatnezopont.blog.hu/api/trackback/id/tr803254571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása